Január 1. napjától változnak egyes, munkavédelemmel összefüggő, illetve munkavédelmi ellenőrzésre vonatkozó szabályok. Előbbi témában elsősorban a munkavédelmi képviselőt érintő módosításokat láthatunk, míg utóbbinál a hatóság eljárásának szabályai módosulnak.

Megerősített munkavédelmi képviselő

A törvénymódosítás több ponton kibővíti a munkavédelmi képviselő jogköreit. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést célzó intézkedések kapcsán a képviselő még az intézkedés bevezetését érintő döntés előtt jogosult a szükséges tájékoztatásra. Jövő évtől a képviselő a munkabalesetek kivizsgálásában és a foglalkozási megbetegedés körülményeinek feltárásában nem csupán az arra jogosult kezdeményezése alapján működhet közre, hanem abban saját döntése alapján is részt vehet.

A munkavédelmi képviselő függetlenségét erősíti az a rendelkezés is, miszerint a képviselő munkavédelmi jogai gyakorlásában nem akadályozható.

A munkáltatónak biztosítania kell a feltételeket annak érdekében, hogy a munkavédelmi képviselő a jogait gyakorolhassa, így különösen a munkavédelmi képviselő megválasztását követő egy éven belül legalább 16 órás képzésben, ezt követően, valamint újraválasztása esetén évente legalább 8 órás továbbképzésben való részvétel lehetőségét, amely képzés csak rendes munkaidőben és a felnőttképzésről szóló törvény szerinti tevékenység keretében történhet.

Munkaviszony vagy nem munkaviszony? A munkaügyi hatóság minősítési jogköre

A munkaügyi hatóság a munkaügyi ellenőrzés eredményeképp eddig is jogosult volt a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, valamint a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. E körben a gyakorlati tapasztalatok és a bírói gyakorlat alapján pontosítja a jogszabály, hogy a hatóságnak az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie eljárása során.

A törvény rögzíti, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására vagy csorbítására, és a szerződést a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól, ha annak tényleges tartalma szerint munkaviszony jött létre. Tehát, a törvény a fennálló jogviszonyokat tartalmuk szerint rendeli megítélni, és a tényleges munkaviszony fennállása esetén kógens szabályt tartalmaz a munkajogi szabályok alkalmazására.

A foglalkoztató azonosítása

A törvény pontosítja a foglalkoztató megállapítására szolgáló kisegítő szabályt, amely szerint, ha a foglalkoztató nem azonosítható, elsősorban azt kell annak tekinteni, aki a munkahelyen tevékenységet folytató felek közötti szerződésben foglaltak szerint a tevékenység összehangolásáért felelős, másodsorban azt, aki a tevékenységet ténylegesen irányítja, harmadsorban pedig azt, aki az adott munkahelyért a fő felelősséget viseli. Ha ezek alapján a foglalkoztató személye nem állapítható meg, úgy azt kell foglalkoztatónak tekinteni, akinek a területén a munkavégzés folyik.