Az Európai Unió szervei – a korábbiakhoz képest – még erőteljesebben kívánják meg a tagállamoktól, hogy az uniós jog megsértésével kapcsolatos visszásságokat tárják fel, azokkal kapcsolatban lépjenek fel hatékonyan. Ezt a célt szolgálja a 2023. május 23-án elfogadott új magyar jogszabály is (Panasztörvény), amely a 250 fősnél nagyobb cégeknél 2023. július 24-től, a kisebbeknél 2023. december 17-től kötelezettségként írja elő a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozását és üzemeltetését a magán- és közszféra meghatározott szereplői számára.
Ahogyan korábbi cikkünkben írtunk róla (visszaélés bejelentés), a fenti célkitűzés eredményeként több mint három évvel ezelőtt született meg a köznyelvben csak „whistleblowing irányelvként” emlegetett, az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv). Az Irányelvet az egyes uniós tagálloknak úgy kellett átültetniük a nemzeti jogukba, hogy annak hatálya kiterjedjen mind a közszféra, mind a magánszektor meghatározott jogalanyaira, akiknek biztosítaniuk kell belső bejelentési csatorna működtetését, valamint a bejelentések nyomon követését. Az egyes uniós tagállamokban sajnos nagyon lassan haladt, illetve halad az Irányelv átültetése: az EU Whistleblowing Monitor weboldalán nyomon követhető a mindenkor aktuális helyzet.
A szélesebb közönség előtt kevésbé ismert az a tény, hogy Magyarországon már 2013 óta hatályban volt a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény, amely az állam és a helyi önkormányzatok kapcsán benyújtható panaszok és közérdekű bejelentések mellett szabályozta az önkéntesen létrehozott munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszer egyes szabályait is.
Ezt a jogszabályt váltja majd fel – a hatálybalépését követően – a Parlament által nemrég elfogadott, a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény. A sajtóban Panasztörvénynek, vagy Bejelentővédelmi törvénynek is hívott, a Magyar Közlönyben kihirdetett jogszabály célja az Irányelvnek való megfelelés
Az új törvény 2023. július 24-én lép hatályba. Nagyon fontos, hogy a 250 fősnél nagyobb cégeknél és azokban az ágazatokban, ahol létszámtól függetlenül kötelező a rendszer felállítása, a törvény hatályba lépésétől a visszaélés-bejelentési rendszer már működőképes kell legyen, az 50-250 fő közti cégeknél pedig december 17-ig kell megfelelni az új szabályoknak, így meglehetősen rövid ideje van az érintett foglalkoztatóknak a felkészülésre és a rendszer kiépítésére.
Az Irányelv értelmében kívánatos, hogy azokban az ágazatokban, ahol már elfogadtak visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó különös szabályokat, azokban e szabályok továbbra is elsődlegesen alkalmazandók.
Ezért az új törvény visszaélések bejelentéséről szóló fejezetének rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha e törvény 1. mellékletében felsorolt, európai uniós jogi aktus végrehajtására vagy az annak való megfelelés érdekében kiadott jogszabály vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó, kötelező jogi aktusa az egyes visszaélések, jogsértések bejelentésére, az ezeket bejelentők védelmére vonatkozóan eltérő szabályokat nem állapít meg.
Kik számára kötelező az új törvény alapján a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozása?
Az új törvény visszaélés-bejelentési rendszerekre vonatkozó szabályai a korábbi szabályoktól eltérően most már nemcsak a magánszektorban, hanem a közszférában működő munkáltatókra, így az állami és önkormányzati szervekre is vonatkoznak, továbbá immáron nem önkéntes alapon, hanem kötelező jelleggel.
Főszabály szerint a legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatónak belső visszaélés-bejelentési rendszert kell létrehoznia. A létszámot nem csak a munkaviszonyban, hanem valamennyi foglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatottak száma alapján kell számítani. Foglalkoztatási jogviszony minden olyan jogviszony, amelyben a foglalkoztatott a foglalkoztató részére és annak irányítása alatt ellenérték fejében tevékenységet végez vagy önmaga foglalkoztatását végzi. Így például a megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban történő foglalkoztatás is ide tartozhat, melyek gyakori foglalkoztatási formák, így az 50 fős létszámhatárt könnyű elérni.
Azok a foglalkoztatók, amelyek legalább 50, de legfeljebb 249 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztatnak, a belső visszaélés-bejelentési rendszert közösen is létrehozhatják. Ez vélhetően a cégcsoportok számára jelent könnyebbséget, így nem kell minden cégnek külön-külön bejelentővédelmi rendszert létrehoznia.
Bizonyos tevékenységi kört végző vállalkozások esetében a foglalkoztatottak létszámától függetlenül belső visszaélés-bejelentési rendszert kell létrehozni. Ezek közé nagyon egzotikusnak hangzó vállalkozások is tartoznak, mint például az Európai Unió határain kívül tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytató, itthon bejegyzett foglalkoztató, vagy akár üzemben lévő úszólétesítmény üzemeltetője. Sokkal fontosabb viszont, hogy a Pmt.-ben meghatározott összes szolgáltatónak, így például hitelintézeteknek, ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet végzőknek, ügyvédeknek, könyvelőirodáknak, de kulturális javak (műalkotások, régiségek) kereskedelmével vagy közvetítésével foglalkozó szolgáltatóknak is kötelessége lesz belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni.
A belső visszaélés-bejelentési rendszert az erre a célra kijelölt, e feladatkörében nem utasítható személy vagy szervezeti egység működtetheti, vagy annak működtetésével bejelentővédelmi ügyvéd vagy más külső szervezet is megbízható.
Mire szolgál a visszaélés-bejelentési rendszer, és ki tehet bejelentést?
A belső visszaélés-bejelentési rendszerben jogellenes vagy jogellenesnek feltételezett cselekményre vagy mulasztásra, illetve egyéb visszaélésre vonatkozó információt lehet bejelenteni.
A belső visszaélés-bejelentési rendszerben bejelentést tehet gyakorlatilag mindenki, aki valamilyen módon kapcsolatban áll az érintett vállalkozással: különösen munkavállaló, szerződéses partner, vállalkozó, alvállalkozó, beszállító a foglalkoztató tekintetében tulajdonosi részesedéssel rendelkező személy, valamint a foglalkoztató ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületéhez tartozó személy.
Milyen módon kell biztosítani a bejelentés megtételét?
A rendszert úgy kell kialakítani, hogy a bejelentést írásban vagy szóban (telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszer útján, vagy személyesen) tehesse meg a bejelentő. A bejelentéseket legfeljebb a bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül – indokolt határidő hosszabbítás esetén is legfeljebb három hónapon belül – ki kell vizsgálni.
A belső visszaélés-bejelentési rendszer az állami és önkormányzati szerveknél
Állami szerv, helyi önkormányzat, állami szerv vagy helyi önkormányzat irányítása vagy felügyelete alatt álló költségvetési szerv, vagy az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában vagy az előzőleg meghatározottak tulajdonosi joggyakorlása alatt álló szervezet, gazdasági társaság esetén részben eltérő szabályok érvényesülnek, ezekkel várhatóan egy későbbi cikkben foglalkozunk majd.
A bejelentővédelmi ügyvéd szerepe
Külön fejezetben foglalkozik a törvény a belső visszaélés-bejelentési rendszer egyik lehetséges megbízott működtetőjével, a bejelentővédelmi ügyvéddel. A bejelentővédelmi ügyvéd fogadja a megbízó tevékenységével összefüggő bejelentéseket, jogi tanácsadást nyújt a bejelentőnek a bejelentés megtételével kapcsolatban, kapcsolatot tart a bejelentővel.
A bejelentővédelmi ügyvéd a bejelentés kivizsgálása érdekében szükség esetén tájékoztatást, felvilágosítást kérhet a bejelentőtől, a megbízó rendelkezése szerint közreműködhet a bejelentés alapján indult vizsgálat lefolytatásában, és kérésére írásban tájékoztatja a bejelentőt a bejelentéssel kapcsolatos eseményekről, különösen a bejelentés alapján indult vizsgálat eredményéről, a megbízó által megtett intézkedéséről vagy a vizsgálat lefolytatásának elutasításáról.
A bejelentővédelmi ügyvéd a bejelentést a megbízóhoz továbbítja, de a bejelentő azonosítását lehetővé tevő adatok tekintetében a bejelentésnek a bejelentő azonosítását lehetővé tevő adatot nem tartalmazó kivonatát küldi meg a megbízónak, kivéve, ha a bejelentő előzetesen, írásban hozzájárult személyes adatai továbbításához.
A bejelentővédelmi ügyvéd összeférhetetlenségét, azaz függetlenségét garantálja, hogy a bejelentővédelmi ügyvédi megbízást adó megbízójával nem állhat egyéb szerződéses, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyban, sőt e tevékenységére tekintettel a megbízón kívül mástól javadalmazást vagy más előnyt nem kérhet és nem fogadhat el.
A bejelentővédelmi ügyvéd a jövőben a magánszektorban működő foglalkoztatók által létrehozott belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével és a bejelentés kivizsgálásában való közreműködéssel is megbízható. Ez a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására kötelezett foglalkoztatókra rótt terheket enyhíti, mivel ez esetben a visszaélésbejelentési rendszer működtetését nem saját szervezetük és személyi állományuk keretében kell biztosítaniuk.
Milyen garanciák védik a bejelentőket?
A törvény szigorúan védi a bejelentőket, a személyüket érintő titoktartási kötelezettségen túl is. Így például minden, a bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a bejelentés jogszerű megtétele miatt kerül sor, jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne. Az ilyen hátrányos intézkedéssel összefüggő hatósági vagy bírósági eljárás során – ha a bejelentő a bejelentés megtétele jogszerűségét bizonyítja – ráadásul vélelmezni kell, hogy a hátrányos intézkedésre a bejelentés jogszerű megtétele miatt került sor, és a hátrányos intézkedést hozó foglalkoztatót terheli annak bizonyítása, hogy a hátrányos intézkedés megtételére alapos indokkal és nem a bejelentés jogszerű megtétele miatt került sor.
A bejelentés jogszerű megtétele esetén a bejelentő nem tekinthető a különféle titokvédelmi jogszabályi előírásokat megszegőnek, és az ilyen bejelentés tekintetében nem terheli felelősség, ha a bejelentő alapos okkal feltételezte azt, hogy a bejelentés szükséges volt a bejelentéssel érintett körülmények feltárásához.
A bejelentés jogszerű megtétele esetén a bejelentőt nem terheli felelősség a bejelentésben szereplő információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés tekintetében, kivéve, ha a bejelentő az információk megszerzésével vagy az azokhoz való hozzáféréssel bűncselekményt követett el. A bejelentő a bejelentés jogszerű megtételéért nem vonható felelősségre, ha a bejelentő alapos okkal feltételezte azt, hogy a bejelentés szükséges volt a bejelentéssel érintett körülmények feltárásához.
A fenti komplex szabályok alapján könnyen belátható, hogy az új törvény alkalmazására való felkészülést érdemes tehát időben elkezdeni. Amennyiben egy új rendszer felállításával, vagy bejelentővédelmi ügyvéd feladatainak ellátásával kapcsolatosan merülne fel kérdésük, forduljanak hozzánk bizalommal.
Telefon: +36 1 792 6744; +36 1 787 2136
E-mail: office@visegradlegal.hu