Számos piaci szereplőt megtépázott a pandémia. A csökkenő tortából néhányan a vártnál is kisebb szelethez jutottak, más szereplők megpróbáltak beruházásokkal, fejlesztésekkel felkészülni a COVID utáni időszakra. Bárhogy döntött a társaság, mint egy jó hajóskapitánynak az átvészelt vihar után, a vezető tisztségviselőnek fel kell mérnie a társaság állapotát és felkészülnie a tovább haladásra. Át kell tehát tekinteni a társaság tőkeszerkezetét is, hiszen a pandémia bizonyára nyomot hagyott rajta.
A saját tőke / jegyzett tőke aránya sok más mutató mellett jól szemlélteti egy társaság komolyságát, megbízhatóságát, emellett azonban azt is megmutatja, betartja-e a társaság az irányadó tőkeszerkezeti előírásokat, melyek megsértése esetén az esetleges jogkövetkezményekkel is számolni kell. Elsőként indokolt áttekinteni ezen előírásokat és megvizsgálni, hogy a társaság saját tőke / jegyzett tőke aránya megfelelő-e.
Az egyes vállalkozási formákra a Ptk. az alábbiak szerint írja elő a jegyzett tőke minimális összegét:
- korlátolt felelősségű társaság esetén: 3 millió forint
- zártkörűen működő részvénytársaság esetén: 5 millió forint
- nyilvánosan működő részvénytársaság esetén: 20 millió forint
- betéti és közkereseti társaságokra nincs kötelezően előírt minimum jegyzett tőke.
Az első feltétel, hogy a saját tőkének minden esetben el kell érnie a jegyzett tőke törvényben előírt minimális összegét. Ahogy látni fogjuk, ha ezt a feltételt huzamosabb ideig képtelen teljesíteni a társaság, akkor végső soron határoznia kell az átalakulásáról vagy a jogutód nélküli megszűnéséről.
A második feltétel, hogy a saját tőkének el kell érnie a jegyzett tőke egy meghatározott részét: kft-nél a jegyzett tőke felét, zrt-nél pedig a kétharmadát. Mivel a kft-k és zrt-k többségénél a jegyzett tőke megegyezik a törvényi minimummal, ennek a szabálynak kisebb a jelentősége, hiszen a 3 milliós kft-nek hiába éri el a saját tőkéje a 1,5 millió forintot: ha ugyanis a saját tőke 3 millió forintnál kevesebb, akkor az első feltétel továbbra sem teljesül. Ha pedig egy magas jegyzett tőkével rendelkező társaságnál nem teljesül a második feltétel, akkor a társaság még mindig dönthet úgy, hogy leszállítja a jegyzett tőkét olyan mértékben, hogy a feltételnek immár megfeleljen.
Milyen intézkedéseket kell hozni, ha bármelyik feltétel nem valósul meg?
Ha az utolsó beszámoló szerint akár az első, akár a második feltétel nem valósul meg, akkor az ügyvezető (illetve Zrt. esetén az igazgatóság) köteles haladéktalanul összehívni a legfőbb szervet, vagy egyszemélyes társaság esetében erről értesíteni az alapítót.
A legfőbb szervnek ezt követően döntést kell hoznia a tőkehelyzet rendezése érdekében. Amennyiben a tőkehelyzetet a társaság tagjai (részvényesei) nem tudják vagy nem akarják rendezni, akkor a társaság előtt az alábbi lehetőségek állnak:
- átalakulhat kkt. vagy bt. formába, amelyekre nem vonatkoznak a fenti tőkevédelmi előírások;
- egyesülhet más, tőkeerősebb társasággal;
- szétválással létrehozhat olyan új társaságo(ka)t, amely(ek)ben a tőkekövetelmények teljesülnek; ha pedig egyik sem kivitelezhető, akkor
- határozhat a társaság megszüntetéséről.
De ha a fentiek közül egyiket sem akarják, akkor hogyan tudják a tagok rendezni a tőkehelyzetet?
Ha a saját tőke eléri a társasági formára irányadó jegyzett tőke minimumát akkor a helyzet könnyedén rendezhető a jegyzett tőke leszállításával, akár a törvényi minimumra. Ha azonban a saját tőke nem éri el az előírt jegyzett tőke minimumot, akkor erősebb lépések kellenek a tőkeszerkezet rendezéséhez.
- A legfőbb szerv elrendelhet pótbefizetést. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy ez a lehetőség csak a kft-k esetében jöhet szóba és csak akkor, ha a létesítő okirat ezt megengedi. Ha nem, akkor elsőként azt kell módosítani. A pótbefizetés előnye, hogy az nem növeli a jegyzett tőkét, tehát kizárólag a saját tőke növekszik és a tulajdoni arányok is változatlanul maradnak. Ráadásul a pótbefizetést ugyanúgy lehet nem vagyoni hozzájárulással is teljesíteni. Mivel azonban nem kölcsönről van szó, illetve ez az összeg nem növeli a törzsbetétet sem, így az a társaság megszűnésekor nem jár vissza.
- A saját tőke probléma orvosolható a tagok által rendelkezésre bocsátott újabb vagyoni hozzájárulással, azaz tőkeemeléssel. A tagok által rendelkezésre bocsátott vagyon lehet pénz vagy nem pénzbeli hozzájárulás (apport). A pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányára nincsen kötelező törvényi előírás, így a tőkeemelés megvalósítható akár teljes egészében apportból is. Kft. esetében a nem vagyoni hozzájárulás értékét nem szükséges könyvvizsgálóval hitelesíttetni. A saját tőke követelmények teljesíthetősége érdekében célszerű a jegyzett tőkét kisebb összegben megemelni, és a tőkeemelés nagyobb részét a tőketartalékban elszámolni (ez az ún. ázsiós tőkeemelés). A számviteli törvény nem ad arra lehetőséget, hogy a tulajdonosok teljes egészében a tőketartalékot növeljék meg, bizonyos összegnek a jegyzett tőkébe is kell kerülnie, azonban nincs törvényi előírás a törzstőke növelésének minimális nagyságára vonatkozóan.
- Közvetett, de megfelelő megoldást jelenthet a tőkeprobléma rendezésére, ha a tulajdonosok a társasággal szemben fennálló követeléseiket elengedik, amely a társaságnál rendkívüli bevételként kerül elszámolásra. Ez a lépés a tárgyévi eredményt javítja, amellyel a tőkehelyzetét is orvosolni tudja. Hátránya, hogy bár a kölcsönkövetelés elengedése formájában történő vagyonszerzés nem tárgya az ajándékozási illetéknek, a bevétel a társasági adóalapot növeli, illetve hosszú távon nem nyújt segítséget.
- Az előbbi esethez látszatra hasonló, de hatásaiban mégis nagyon különböző módszer, amikor a tag a társasággal szembeni követelését apportként bocsátja a társaság rendelkezésére. Tipikusan ilyen követelés a korábban nyújtott tagi kölcsön, de lehet bármi más, például osztalékkövetelés is. A követelés összegével a társaság jegyzett tőkéje és saját tőkéje egyaránt megemelkedik. A módszer előnye, hogy nem szükséges pénzmozgás, cserébe viszont cégbírósági eljárást kell lefolytatni. Ugyanakkor többszemélyes társaságoknál konfliktushoz vezethet, hogy ez a módszer megváltoztatja a tulajdoni arányokat, hiszen értelemszerűen csak a követelést apportáló tag törzsbetétje növekszik. Nem javasolt ezt a megoldást választani akkor sem, ha fennáll annak az esélye, hogy a társaság belátható időn belül a végelszámolásáról döntene: ez esetben ugyanis a NAV az apportot színlelt ügyletként, követelés elengedésének fogja minősíteni és utólagosan megállapítja az ennek megfelelő társasági adót és pótlékokat.
- A végére hagytunk egy érthetetlenül ritkán alkalmazott módszert, az értékhelyesbítést. A társaságok vagyona a különböző ráfordítások, amortizáció és a piaci trendek miatt általában nem a valós, hanem „csak” a könyv szerinti értéken van nyilvántartva. Leggyakrabban ingatlantulajdon esetén szembesülünk azzal, hogy a valós piaci értéknek csak töredékét mutatja a társaság könyvelése. Ez a rejtett tőkeelem felhasználható a saját tőke növelésére, ha a társaság a továbbiakban a tárgyi eszközt vagy immateriális jószágot értékhelyesbítés után piaci, valós áron tartja nyilván.
Miért fontos a tőkeszerkezet rendezése? Mit kockáztat a társaság, ha ezt elmulasztja?
A válasz megközelíthető egyrészről piaci, másrészről társasági jogi alapon. A piaci szereplők olyan gazdasági partnereket keresnek, akiknek a tőkehelyzete egy megbízható vállalkozás képét mutatja. Nem vet jó fényt a vállalkozásra a partnerei, illetve leendő partnerei szemében, ha már a nyilvános beszámolóból látható, hogy tőkeproblémái vannak. Egyrészről azért, mert a tőkehelyzet állapotából a vezetés fegyelmezettségéről, felkészültségéről is vonhatók le következtetések, illetve a gazdasági kapcsolat fenntarthatósága, megbízhatósága is kérdésessé válik. Másrészről, ahogy ember barátjáról, úgy gazdasági szereplő partnereiről ismerszik meg, ezért magasan értékelt piaci szereplő nem is tart fent jelentős gazdasági kapcsolatot olyan társasággal, amelynek tőkehelyzete rendezetlen. Tehát a tőkehelyzet rendezettsége nem csak a compliance oldaláról, hanem gazdasági oldalról is kívánatos.
Társasági jogi alapon azt kell a társaságnak mérlegelnie, hogy a felügyeletét ellátó illetékes cégbíróság eljárást indíthat a társasággal szemben, amennyiben a tőkehelyzet rendezetlenségét tárja fel. Ezen eljárások ugyan ritkák és nagyobb részben egy felhívás után lezáródnak, azonban néhány esetben bírsággal, vagy tartós jogsértés esetén a társaság kényszertörlésével zárulnak. Ez utóbbi kimenetel mindenképpen kerülendő, hiszen ma már bevett eljárás, hogy egy szerződéskötés előtt az üzleti partner ellenőrzi mind a vezető, mind a tagok üzleti múltját, amely alól a nyilvánosan elérhető társasági adatok sem lesznek kivételek. Kérdésessé teheti az üzleti tárgyalások kimenetelét, ha ilyen negatív információval terhelt a partner üzleti hírneve.