A rendszerváltás nyomán megnyílt piaci lehetőségeket sok, akkor 35-40 éves vállalkozó kihasználta és munkájuk eredményeképpen kiépült a magyar KKV szektor. Mostanra e vállalkozók a végigdolgozott aktív életük után jól megérdemelt pihenésüket szeretnék tölteni, de ki viszi tovább a boltot?

A magyar KKV szektor rendkívül heterogén, hiszen a „sarki fűszerestől” a profi 30 fős mérnökirodáig rengeteg különféle cég alkotja. Az egyes cégeket nagyon eltérő helyzetekben találja meg a generációváltás problémája, így eltérő válaszokat is kell adniuk rá. Nézzük, milyen esetek fordulnak elő tipikusan.

  1. Önfoglalkoztató mikrovállalkozás, ahol a tevékenység a családtagoktól függően folytatható tovább.

Ezek a vállalkozások olyan piacon tevékenykednek, ahol számos versenytársuk van és az ügyfélkör jellemzően kötődik az alapító személyéhez: villanyszerelő, ügyvéd, nőgyógyász, fogorvos. Ennél a vállalkozástípusnál a generációváltás sarokköve az átvevő családtag alapos becsatornázása a vállalkozásba, feltéve, hogy van olyan családtag, aki képes és kész átvenni a családi vállalkozást. A személyhez kötöttség miatt az ilyen cégeket nehéz értékesíteni, így, ha nincs utód a családban, akkor a vállalkozást végelszámolásra kell felkészíteni.

  1. Domináns alapító vezetése alatt álló cég, megfelelő utóddal a családon belül.

Az ilyen típusú családi vállalkozásnál a generációváltás kivitelezhető, aminek egyik leglényegesebb eleme, hogy a belépő családtag idővel mindenben átvegye az alapító munkáját és teljes értékű vezetővé váljon, akinek már a háttérből sem szükséges segítséget nyújtani. Természetesen a meglévő üzleti kapcsolatokba is be kell vezetni az új családtagot és akár éveken át párhuzamosan vezetni a vállalkozást, majd a háttérből segíteni az új vezetőt.

  1. Többgenerációs vállalkozás, ahol több családtag aktívan részt vesz a működtetésben.

A generációváltás a 2. pontban jelölt vállalkozástípusnál egyszerűbbnek tűnik, azonban az új vezető kiválasztása hierarchia harcokhoz vezethet, amely végső soron a vállalkozás végét is jelentheti. Ennek okán már a generációváltás elején szükséges tisztázni, hogy ki lesz az az utód, aki a végső szót kimondja egy-egy kérdésben, esetleg az egyes területeket egymás közt felosztani és pontos belső szervezeti szabályzattal egyértelművé tenni, ki melyik területért felelős.

  1. Családi, utód nélkül működő vállalkozás.

Utód hiányában a vállalkozás értékesítése vagy végelszámolása közül lehet választani. Az értékesítésre azonban a vállalkozást fel kell készíteni: a folyamatokat és a könyvelést átláthatóvá kell tenni, mert az új tulajdonos máról holnapra egyébként nem tudja zökkenőmentesen átvenni a vállalkozást. Lényeges elemként tipikusan előfordul, hogy az alapítót az új tulajdonos megbízás vagy munkaviszony keretében visszafoglalkoztatja tanácsadóként, ezzel is segítve az átmenetet.

Bármely vállalkozástípussal van dolgunk mindegyik esetben elengedhetetlen több-kevesebb jogi segítség a választott úton, de a legfontosabb, hogy időben el kell kezdeni a felkészülést. A következő cikkünkben ugyanis bemutatjuk, mi történhet, ha nem gondol időben az öröklésre az alapító.