Egy 2019. októberében született bírósági döntés alapján, jóerkölcsbe ütközik az olyan szerződéses kikötés, amelyben a megrendelő az alvállalkozója díjának kifizetését az ő saját megrendelőjének teljesítésétől teszi függővé.
A szóban forgó ügyben a fővállalkozó és a beruházó között fővállalkozói szerződés jött létre építési munkák tárgyában. A fővállalkozói szerződés részbeni kivitelezésére alvállalkozói szerződés jött létre, amelyben többek között kikötötték, hogy a fővállalkozó a pótmunkákat kizárólag abban az esetben és olyan mértékben fogadja el, amennyiben azokat a beruházó is elfogadta.
A szerződésben rögzítésre került, hogy az elrendelt pótmunkák értékéből a vállalkozót a beruházó felé számlába állított pótmunka ellenértékének 75 %-a illeti meg. A peres felek között az alvállalkozó által elvégzett munkák pótmunka jellege, és azok elszámolhatósága tárgyában jogvita alakult ki.
Az alvállalkozó keresetében 175.389.949 forint vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni a megrendelőt pótmunka jogcímen. A megrendelő a kereset elutasítását kérte arra tekintettel, hogy az alvállalkozói szerződés adott pontja értelmében csak a beruházó által elfogadott pótmunkák számolhatók el, ennek megtörténtét az alvállalkozó nem igazolta. Arra is hivatkozott, hogy a felperes a pótmunka ellenértékéből csak 75 %-ra jogosult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 160.529.975 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Határozata indokolása szerint a felek szigorú eljárási rendet határoztak meg a pótmunka bejelentését illetően. Nem értett egyet az alperes védekezésével a tekintetben, hogy a beruházó nem fogadta el a pótmunka iránti igényeket. Kiemelte: a beruházó minél kevesebb pótmunka elismerésében érdekelt, miután az többletköltséget okoz neki, ezért figyelmen kívül hagyta az ügy megítélése során a szerződő felek többletmunka elfogadására vonatkozó feltételét. Hasonlóképpen figyelmen kívül hagyta a pótmunkák 75 %-os értékével kapcsolatos szerződési feltételt is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget 12.339.040 forintra leszállította. Határozatának lényege szerint a felek szerződésük tartalmáról a polgári jog diszpozitív szabályaira tekintettel szabadon dönthetnek, szabadságuk korlátja kizárólag az olyan szerződési tartalom, amely a Ptk. szabályai szerint semmis. A másodfokú bíróság tehát a szerződésben rögzített eljárási rend betartását tekintette ügydöntő jelentőségűnek.
A Kúria azonban a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az érintett keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította.
A Kúria indokolásában rámutatott: a másodfokú bíróság nem helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság ítélete indokolását és kiemelte: az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltak helyett a két szerződési feltétel valójában nyilvánvaló jóerkölcsbe ütközés miatt semmis. Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik ugyanis az a szerződéses kikötés, amelyben az alvállalkozó díjának megfizetését a szerződéses partnere saját megrendelőjének teljesítésétől teszi függővé. Minderre tekintettel a megismétlendő másodfokú eljárásban a két semmis szerződési feltétel figyelmen kívül hagyásával kell a másodfokú bíróságnak az alperes fellebbezését elbírálnia.