A COVID-járvány első hulláma alatt meghozott rendkívüli munkajogi szabályok már hatályon kívül kerültek, a második hullám közepette így a munkáltatóknak az általános szabályok szerint, különös körültekintéssel kell eljárniuk.
2020. július 1-jéig volt hatályban a szabály, amely szerint a felek az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban szabadon eltérhetnek. Fontos tehát, hogy ezt követően a munkavállalókat védő egyoldalú kogencia újra érvényesül a munkajogviszonyokban, tehát az eltérést nem engedő törvényi rendelkezéseegékkel ellentétes munkajogi szabályok érvényüket vesztették.
Bár 2020. július 1-től megszűnt a munkáltatók lehetősége az otthoni munkavégzés és a távmunkavégzés egyoldalú, korlátozásoktól mentes elrendelésére, az közös megegyezéssel továbbra is kiköthető, valamint az Mt. továbbra is lehetőséget ad a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás egyoldalú elrendelésére, legfeljebb negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra tartamban. A home office és a távmunkavégzés közötti különbségekkel ebben a cikkünkben már részletesen foglalkoztunk, de megjegyezzük, hogy az otthoni munkavégzés részletes szabályozásának kialakítása tárgyában törvényjavaslat kerül a Parlament elé.
A munkaidő-beosztással, és a beosztás közlésével kapcsolatos korábbi szabályok sem alkalmazandóak, azzal, hogy a veszélyhelyzet megszűnése nem érinti a már folyamatban lévő munkaidőkereteket. A nemzetgazdasági érdeket érintő beruházások megvalósítása során huszonnégy hónapos munkaidő-keret alkalmazható.
A járvány elterjedésével mind a munkáltatók, mind a munkavállalók körében egyre gyakrabban merülnek fel kérdések a munkavégzés biztonsága és a feladatok elvégzése körében. Míg egyes – esetlegesen idősebb, krónikus betegségekkel rendelkező – munkavállalók a megbetegedéstől tartva akkor sem mennének be a munkahelyre, ha a megbetegedésre utaló körülmények nem merültek fel, addig a munkáltatók igyekeznek a munkavégzés feltételeit, a munkabiztonsági követelménynek való megfelelést biztosítani, emellett természetesen a gazdasági szempontokat is szem előtt tartani.
E körben a munkáltató elsődleges kötelezettsége a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása. Köteles biztosítani továbbá az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, és a munkavállalót csak olyan munkára alkalmazhatja, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.
A munkavállaló ezzel szemben köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt rendelkezésre állni, munkáját a vonatkozó szabályok, utasítások és szokások szerint végezni. Alapesetben tehát a munkáltató utasításai szabják meg a munkavégzés kereteit a világjárvány idején is, és amennyiben a munkáltató a személyes munkavégzésre igényt tart, a munkavállaló azt egészségesen, a megbetegedésre utaló gyanú hiányában nem tagadhatja meg.
Más a helyzet, ha a munkáltató elkapta a betegséget. Ilyen esetben a munka vállaló részéről az az elvárható magatartás, ha az együttműködés keretében a munkáltatót tájékoztatja egészségi állapotáról. A munkavállaló ilyen esetben köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
Tekintettel arra, hogy minden munkahelyi helyzet más és más, lehetetlen általános megoldást adni a járványhelyzetből eredő konfliktusok kezelésére, e vészterhes időkben a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelő eljárás, a kölcsönös együttműködés és a másik fél jogainak, jogos érdekeinek tiszteletben tartása különös súllyal eshet latba a biztonság és a munkahelyek megtartása közötti egyensúly megtalálásakor.