Ha azt mondom, közösségi finanszírozás vagy crowdfunding, valószínűleg kevesen tudják itthon, miről van szó. Ha azt mondom, Kickstarter, akkor talán már többeknek dereng valami, hiszen a legnépszerűbb közösségi finanszírozási platformon több magyar startup is sikeresen gyűjtött már pénzt az ötletéhez, amiről a média is beszámolt. Ahhoz képest azonban, hogy egy igen dinamikusan növekvő, jelenleg mintegy 4000 milliárd forintos világpiacról van szó, Magyarországon még mindig alig hallottak róla, így aztán a jogalkotó sem foglalkozott még ennek a rohamosan terjedő finanszírozási formának a szabályozásával.
De mit is nevezünk crowdfundingnak? Alapvetően minden olyan finanszírozási formát, amelyben a forrásokkal rendelkező befektetőket és a finanszírozást igénylő vállalkozásokat vagy magánszemélyeket nem egy bank, hanem egy internetes közösségi platform köt össze. Ezeknek a platformoknak négy fő típusát különböztethetjük meg. Az adománygyűjtő oldalakon a felhasználók kisebb összegeket adományozhatnak egy-egy, általában valamilyen közcélú projekt megvalósítására, de az adományaikért cserébe nem kapnak ellenszolgáltatást. A jutalomalapú oldalakon a felhasználók az adományaikért cserébe valamilyen jutalmat kapnak, jellemzően egy szimbolikus ajándékot, kedvezményt vagy egy mintát az új termékből. A hitelezéssel foglalkozó oldalakon a magánszemély befektetők kölcsönöket nyújthatnak más magánszemélyeknek vagy vállalkozásoknak. A tőkebefektetés-alapú platformokon pedig a felhasználók a befektetett összeg ellenében részesedést kapnak a vállalkozásból.
Jelenleg Magyarországon mindössze egy adománygyűjtő és egy jutalomalapú közösségi platform működik (adjukossze.hu és Creative Selector), ha azonban valaki a közösségtől szeretne kölcsönt felvenni vagy tőkét bevonni a vállalkozásába, akkor arra csak külföldi platformokon keresztül van lehetősége. Ennek részben az az oka, ahogy arról később lesz szó, hogy ez utóbbi két forma a jelenlegi jogszabályi definíciók szerint olyan szabályozott tevékenységeknek feleltethető csak meg, amelyek követelményeit tőkeerős pénzpiaci szereplőkre méretezték, és nem olyan platformokra, amelyek jellemzően maguk is startupok.
Az adománygyűjtő oldalak működése különösebb jogi problémákat azonban nem vet fel: az adományozó és a projektgazda közt ajándékozási szerződés jön létre, amely alapján az ajándékozó dolog (pénz) tulajdonjogának ingyenes átruházására köteles. Elméletben bonyodalmat egyedül a Ptk. azon szabálya okozhat, amely szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Mivel azonban ezeken az oldalakon jellemzően néhány ezer forintos, azaz „szokásos mértékű” adományokat küldenek a felhasználók, ezekre nem vonatkozik a Ptk. szerinti visszakövetelési jog.
Bár nem jellemző, hogy az adományozók tízezer forintnál nagyobb összegű adományokat küldenének, érdemes megjegyezni, hogy amennyiben mind a támogató, mind a támogatott belföldi magánszemély, utóbbinak 18%-os ajándékozási illetéket kell fizetnie, ha ugyanattól a támogatótól egy évben 150 ezer forintot meghaladó támogatást kap. Ha a támogatott gazdálkodó szervezet, akkor a támogatás a társaságiadó-alapját fogja növelni, kivéve, ha alapítvány, közalapítvány vagy egyesület.
A jutalomalapú platformokon az ötletgazdák a támogatás fejében valamilyen ellenszolgáltatást ígérnek. Az ellenszolgáltatás jellemzően valamilyen mű létrehozása és átruházása (a támogatás nyújtásának pillanatában még nem létező termék egy tiszteletpéldányának átadása), vagy a támogató javára valamilyen feladat elvégzése (pl. köszönetnyilvánító üzenet elhelyezése). Ettől függően az ügylet vagy vállalkozási szerződésnek, vagy megbízási szerződésnek minősülhet. Ezek az oldalak legtöbbször a mindent vagy semmit elvén működnek: ha nem jön össze a kampány elején kitűzött támogatási összeg, akkor a kampány meghiúsul, az ötletgazda semmit sem kap, a platform pedig köteles visszaszolgáltatni az addig összegyűjtött pénzt a támogatóknak. Vagyis az ötletgazda csak azzal a feltétellel vállalja a fenti kötelezettségeket, hogyha a kampánya sikeres lesz. Az ilyen ún. felfüggesztő feltételre vonatkozó Ptk. szabály alapján azonban a kampány ideje alatt az ötletgazda nem tehet olyat, ami a támogató jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja. Ebből végső soron az is levezethető, hogy az ötletgazdának a kampány ideje alatt mindvégig készen kell állnia arra, hogy sikeres kampány esetén teljesíteni tudja a támogatók felé tett vállalásait, ellenkező esetben kártérítési felelőssége keletkezhet.
Amikor az ötletgazda a sikeres kampányt követően megkapja az összegyűjtött támogatást, amelynek fejében valamilyen terméket ad el, illetve szolgáltatást nyújt a támogatónak, akkor az kapott előlegnek tekinthető, és általános forgalmi adót kell fizetni utána. Az elszámolt bevétel is adóköteles lesz, de a felmerült költségek elszámolhatóak lesznek. Speciális eset, amikor a projektgazda célja valamilyen szoftver megalkotása, amelyet a támogatók a sikeres kampányt követően letölthetnek. Ez az Áfatv. 45/A. § szerint elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül, és nem lesz ÁFA-köteles, amennyiben a támogató nem magánszemély, vagy magánszemély, de lakóhelye harmadik országban van. (Más EU-tagállamban lakóhellyel rendelkező támogató által nyújtott támogatás után a támogató országa szerinti ÁFÁ-t kell bevallani és megfizetni.)
A külföldi példák azt mutatják, hogy a platformok jellemzően nem maguk kezelik a támogatók pénzét, nem maguk végzik a támogatók és az ötletgazdák közti pénzügyi műveleteket, hanem a platform átirányítja a támogatót egy bank fizetési oldalára, és ott közvetlenül az ötletgazda bankszámlájára utalhatja át a támogatást. Ez nem véletlenül van így, hiszen ha a platformok maguk bonyolítanák a pénzügyi tranzakciókat, akkor pénzügyi szolgáltatónak minősülnének, aminek szigorú személyi, tárgyi és anyagi feltételei vannak.
Összetettebb a helyzet a jutalomalapú közösségi finanszírozásnál, hiszen az ilyen típusú kampányok ideje alatt az átutalt támogatások sorsa függőben van, és ha sikertelen a kampány, akkor a támogatásokat vissza kell fizetni. Kézenfekvő megoldás tehát, hogy a platform a kampány végéig egy általa nyitott letéti számlán gyűjti a pénzt. Ebben az esetben csak arra kell ügyelni, hogy a támogatók pénze valóban letéti számlán gyűljön, így a letét kezelője a bank lesz. A pénzletétkezelés ugyanis Magyarországon engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás, és amennyiben a platform a saját pénzforgalmi számláján gyűjtené a támogatók pénzét, úgy maga minősülne letétkezelőnek.
A következő bejegyzésben a crowdfunding másik két típusát, a hitelezési- és a tőkebefektetési típusú közösségi finanszírozást fogom a magyar jogi környezet szempontjából megvizsgálni.