A novemberben hatályba lépett kormányrendelet célja a távmunka kölcsönös megállapodáson alapuló szabályozása. A veszélyhelyzet ideje alatt adómentes költségátalány adható az otthonról dolgozó munkavállalónak.
A koronavírus-járvány első hullámában a veszélyhelyzeti távmunka szabályozás célja az volt, hogy a munkáltató a távmunkavégzést, illetőleg az otthoni munkavégzést egyoldalúan, lényegében azonnali hatállyal elrendelhesse. A novemberben megjelent kormányrendelet ismét rendkívüli szabályokat ír elő a távmunkavégzésre, de ennek célja egyértelműen az, hogy a távmunka kereteit a felek kölcsönösen állapíthassák meg.
Ez a megállapodás a gyakorlatban munkaszerződést, vagy munkaszerződés-módosítást, illetőleg egyedi megállapodást jelent. A megállapodás egyes rendelkezéseit a felek a munkáltató által kiadott írásbeli szabályzatban, illetve munkáltatói utasításban egészíthetik ki, illetve részletezhetik.
A kormányrendelet előírja, hogy a munkavédelmi törvény távmunkavégzésre vonatkozó speciális munkavédelmi szabályait nem kell alkalmazni a veszélyhelyzet tartama alatt. Ennek alapján például nem kötelező a munkaeszközök előzetes kockázatértékelése. Elegendő tehát, ha a távmunkavégzés megkezdését megelőzően a munkáltató tájékoztatja a munkavállalókat az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos otthoni munkavégzés legfontosabb szabályairól. Ennek alapján már a munkavállaló felelős azért, hogy a távmunkavégzésre a munkáltató által meghatározott munkakörülményeket kialakítsa és betartsa.
A távmunkavégzési megállapodás legfőbb elemei tehát a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás tényének rögzítése, a felek által biztosított munkaeszközök köre, a költségtérítés mértéke, valamint a munkarend meghatározása. Egyéb háttérszabályokat – például ellenőrzési jog gyakorlása, adatkezelési, titoktartási kötelezettségek teljesítése, munkavédelmi szabályok – a munkáltató továbbra is jogosult egyoldalú szabályzatban, utasításban közzétenni.
A kormányrendelet lehetőséget ad arra, hogy a ténylegesen távmunkával töltött napok arányában a munkáltató adómentes költségtérítést nyújtson a munkavállalók számára, havonta legfeljebb az év elején érvényes minimálbér 10%-a erejéig, amennyiben a munkavállaló nem érvényesít tételes költségelszámolást. Az adómentesen biztosítható költségtérítésnek tehát előfeltétele, hogy a munkavállalóval távmunkavégzési megállapodás szülessen, továbbá részleges távmunka esetén a munkáltatónak a munkaidő-nyilvántartási adatokat ki kell egészíteni arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló mely munkanapokon teljesített távmunkát.
Nem szükségszerű, hogy a home office költségekkel járjon, de ha a munkavállalónak költségei merülnek fel, akkor azokat a Munka Törvénykönyve szerint a munkáltatónak meg kell fizetnie. Ha tehát a munkavállaló igazolni tudja, hogy többletköltségei merülnek fel a távmunkavégzéssel összefüggésben, akkor két lehetőség közül választhat: tételes költségelszámolás keretében a munkáltató megfizeti a költségeket vagy igazolás nélkül fizet költségtérítést a munkavállaló részére, amely azonban a kormányrendelet előírása szerint csak korlátozott mértékben – tehát a minimálbér 10%-áig – adható adómentesen, és csak a távmunkavégzés igazolt napjaira.