Számos munkáltató esik abba a hibába, hogy a munkavállalókat megillető éves szabadságot nem adja ki. A Munka Törvénykönyve alapján, fő szabály szerint a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni.
A törvény a fenti szabály alól csupán szűk körben enged kivételt, így például, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató a szabadságot az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki, továbbá, az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Ezen túlmenően, a felek megállapodása alapján a munkáltató az esedékességét követő évben kiadhatja a munkavállalót életkora alapján megillető pótszabadságot.
A szabadság kiadásáról a munkáltató jogosult rendelkezni. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, egyebekben pedig a munkavállalót a szabadság kiadása előtt meghallgatni.
A Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ennek a kötelezettségnek a munkáltató praktikusan a nyári időszakban tehet eleget. Azt tanácsoljuk, hogy amennyiben a munkaszervezés lehetővé teszi, adja ki munkavállalói részére az őket megillető szabadság lehető legnagyobb részét, a szabadság kiadására vonatkozó kötelezettség elmulasztásának elkerülése érdekében.