Az Európai Bíróság nemrég az Enzo di Maura-ügyben meghozott ítélete változást hozhat az adóalap-korrekciók elszámolások megítélésével kapcsolatban, azokban az esetekben, amikor a korrekció érvényesítésénél az ügyfél nemfizetésére hivatkozik az adóalany.
Enzo di Maura egy olasz köztársasági elnöki rendeletre hivatkozva csökkenteni kívánta a fizetendő áfáját, egy ügyfele nemfizetésére tekintettel. Az uniós irányelv szerint a teljesítés meghiúsulása, illetve részleges vagy teljes nemfizetés esetén az adóalap a tagállamok által meghatározott szabályok szerint csökken, viszont a tagállamoknak lehetőségük van teljes vagy részleges nemfizetés esetén eltérni ettől a szabálytól.
A Bíróság szerint bár a tagállamoknak lehetőségük van korlátozni a teljes vagy részleges nemfizetés esetén történő adóalap-korrekciót, azonban a korrekció teljes kizárására nincs felhatalmazásuk és aránytalan mértékben sem korlátozható az adóalap korrekciójának a lehetősége, viszont a tagállamoknak lehetőségük van észszerű intézkedések megkövetelésére az adóalanytól, figyelembe véve a nemfizetéskor fennálló bizonytalanságokat.
Külön érdekessége a döntésnek, hogy ellentétes az Európai Bíróság egy korábban, hasonló témában hozott másik ítéletével. Az Almos-ügyben azt mondta ki a Bíróság, hogy az ÁFA-irányelv vonatkozó rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő az ÁFA-alap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, vagyis, ha a tagállam az adóalapot csökkentő esetek felsorolásakor nem említi az ügylet árának meg nem fizetését, úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt az ÁFA-irányelv szerint számára biztosított eltérési lehetőséggel. A jelenleg hatályos magyar szabályozásban nem szerepel adóalap-csökkentő jogcímként a teljes vagy részleges nemfizetés esete. Kíváncsian várjuk, hogy az Enzo di Maura-ügyhatására ez változik-e a jövőben.